XLVII. Mi lenne, hogyha összejönnénk

Mi lenne, hogyha összejönnénk

Még egyszer, úgy véletlenül?

Kezet fognánk-e mosolyogva,

Avagy futnánk egymás elül?

Tünt ifjuságunk szenvedélye

Lobogva égne-é megint?

Vagy nincs varázs, uj szerelemre

Tüzelni képes szívienk’?

Szivem azt mondja: nincs! Lemondók

Vagyunk ma és türelmesek.

Te megelégszel a magánnyal,

És én, ha rólad verselek.

Meglátogatsz még álmaimban,

Csókollak és ölel karom;

De ébren aztán nevetek csak,

Hogy én ilyesmit álmodom.