XLVII. ZSOLTÁR

No, minden népek

Örvendezzetek

És tapsoljatok,

Istent áldjátok,

Szép hangossággal

És nagy fölszóval.

Mert az Úr Isten

Nagy fölségében,

Ő királsága

És nagy országa

Kiterjed messze

Ez egész földre.

Hatalmunkba vét

Nagy sok népeket,

És megholdoltat

Sok pogányokat

Minékünk végre

Ő nagy ereje.

Minket ő fölvett

Örökévé tött,

Nékünk engedte

Ő kegyessége

Jákobnak tisztét,

Kit igen szeret.

Imé, az Isten

Szépen fölmegyen,

Nagy vigasságban,

Trombitaszókban,

Urunk fölmegyen

Nagy dicsőségben.

Énekeljetek

Az Úr Istennek

Zengő verseket,

Szép énekeket

Ez nagy királnak

Mint mi Urunknak.

Őnéki minden

Jól énekeljen,

Mert minden népek

Néki engednek,

Királyi székben

Ül nagy kegyessen.

Az fejedelmek

Őhozzá gyűlnek,

Mint Ábrahámnak

Istenét áldják

Alázatossan

Néki szolgálván.

Ez erős Isten

Úr mindeneken,

Népét megőrzi

És jól vezérli,

Nagy dicsősége,

Kinek nincs vége.