XLVII ZSUGORI DE CSALFA

Ötszáz aranyt ásott le Zsugori, nagy nevű

Fösvény. Ezen pénzt a szomszéd hamar ellopá:

Amit amaz értvén, csendesen hozzá megyen,

De a lopásról messziről sem szól neki;

Hanem azt mondotta, hogy már ő ötszáz aranyt

Tett el: s még volna sokkal több rejteni való.

Hát adna neki tanácsot: jó volna-e oda,

Hol a többi vagyon, tenni: jó, igen bizony,

Mond a lopó. Megköszöné Zsugori, és haza-

Ment. Jól vigyázott. Egykor, imhol! a ravasz

Az elcsent pénzt helyére viszi, mivel nagyobb

Prédát reménylett. De Zsugori ravaszabb vala;

Az ötszáz aranyt felkaparta hirtelen,

És, melyre ő is méltatlan volt, eldugá.