XV. [HAJNALI IMÁDSÁG]

A szűk könyök-uccán hazamegyek.

Most hajnali három óra.

Istenem, vezess a jóra!

Békevirágok e szürke kövek

és béke e hajnali ég.

Istenem, szeretsz-e még?

Züllenem, hullanom rendeltetett

és lehull, aki arravaló.

Légy velem, mindenható!

Hajnali percek szemeznek alá

s a harang a szivükbe sikolt.

Istenem, sok bánatom volt!

Keresztények űztek, csúfoltak zsidók

és a nők se szereztek nekem semmi jót.

Eldobtak, mint az odvas diót.

Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,

ma sáppadt és zord halovány alakom:

istenem, a szivedbe lakom.

Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,

csak e hajnali ég, csak e kék...

Istenem, szeretsz-e,

istenem, vezetsz-e,

istenem, megversz-e még?