XVI. ÁTKOZOTT SZERELEM...

Átkozott szerelem,

Nincs benned kegyelem,

Mért vagy isten?

Engem hóditottál,

Végtére megcsaltál,

Oh kegyetlen!

Mi hasznom mézedben,

Elrejtett mérgedben,

Ámitó,

És gyújtó,

Hóditó

S tóditó

Szivek kinzó.

Miképp késérgettél,

Szépen édesgettél,

Tudom, tudod;

Mint madárt az lépre,

Megfogtál vessződre,

Nem tagadod;

Érzem kinjaidat

Most, csalárdságidat,

Átkozott,

Mit hozott

Titkossan

Gyilkossan

Hiv szivemre.

Akkor azt gondolta,

Szivem megárúlta

Praktikával,

Hogy legyek praedája,

Amornak példája

Ravaszsággal;

De akadt társára,

Rabjának mássára,

Egy szívnek

Illy hívnek

Nagy annak

Az ára:

Vesd próbára.

Dalila Sámsonra,

Te pedig N. N. rabodra

Most akadtál;

Engemet tőrödben

Megcsaltál, szivemben,

Meg is fogtál;

De nincs hatalmadban,

Az én hatalmomban:

Bár vérem

Én bérem,

Nem félek,

Mert élek

Hiv voltomban.

Én rólam tanúljon,

Mást mikép árúljon,

Bár isten légyen;

Isten az Cupidó,

De hamis, mint zsidó,

Nincs mit tégyen.

Boldog légyen vétkem,

Hogy megcsalt ez egyben

Nem másszor,

Utólszor,

Nem többször,

Csak egyszer

Vólt szivemben.