XVI MÉH ÉS KÁGYILLÓ

Egy szép virágos bokron a szorgalmatos

Méhecske zúgó szárnyakkal leszállt: s ihol!

A lomha kágyilló nagy mérgesen reá

Támad: Te, minden kert, fa, rét, mező pogány

Dúlója, férgek férge, rút állat, kotorj!

Oh nem hiába vannak szavaid neked,

Mond a méh; azt magamról jól tudom, hogy én,

Ha rút vagyok is, nem mocskolok minden helyet

Ollyigen el, mint te szép, de büszke nyálazó.

Szégyenletében a kágyilló hallgatott.