XVII. AMORNAK FÁKLÁJA...

Amornak fáklája,

Szerelem’ példája,

Hivségnek próbája,

Szivem’ pátronája! -

Méltán igy nevezlek,

És hiven szeretlek,

Veled halok és élek.

Musáknak szépsége

Didó delisége,

Venus kegyessége,

Thisbének hivsége,

Gizmunda szerelme,

Astraea kegyelme -

Vagy ezek’ érdeme.

Ah! ki nem szeretne,

Illyent nem kedvelne?

Jutalmát vehetne,

Bár kőbül lehetne:

Azért is imádlak,

Csak téged vigyázlak,

Dicsérlek és áldlak.

Drága személyedet,

Cedrus termetedet,

Édes beszédedet,

Kényes lépésedet

Ha titkon vizsgálom,

Csak aztat találom:

Vagy éltem s halálom.

Engedj, igy szeretnem,

Borúlva tisztelnem,

Előtted szentelnem,

Mint lámpás, elégnem;

Éltemet szivedben

Csendessen végeznem,

Engedd meg, én szivem!