XVIII. Beh jó, hogy el tudom feledni

Beh jó, hogy el tudom feledni,

Ha játszottak szivemmel;

Beh jó, hogy egy szeszélyes asszony

A lábamról le nem ver.

Beh jó, hogy óriási önzés

Lakik szivembe’ mélyen.

Beh jó, hogy magamat kimentem

S mást vádolok kevélyen.

Beh jó, hogy meggyilkolt szivemről

Másoknak nem beszélek.

Beh jó, hogy oly nyugodt vagyok s jót

Embertől nem remélek.

Beh jó, hogy úgy hozzá törődöm

Hivságos életemhe’;

S port szórok a világ szemébe,

Mint ő az én szemembe!