XVIII RÓKA ÉS SAS

Egy rókakölyket a körmös sas elragadt,

Hogy éh fiainak adná. A búsult anya

Nagy szívszakadva kérte vissza kisdedét.

A sas magasról, hol rossztól nem tarthata,

Az esdeklőt úgy nézte, mint valamelly bohó

Állatot, és a szerencsétlent kicsúfolá.

A róka fájdalmas haragjában tüzet

Vitt, s a magas fát, mellyről felbosszantatott,

Fenyegette. Ekkor szepegett a kevély madár,

S kit imént kiröhögött, mint alacsonyt és nemtelent,

Alázatos reménykedéssel kérlelé,

S a rókakölyket sérelem nélkül adá

Anyjának. A magasságot is érheti veszély.