XXI. ének

Nyúgodalmam tolvajnéja!

Szánd meg szenvedésemet,

S hidegséged, mint egy héja,

Ne tépje úgy szívemet.

Már egészen elhervadtam,

S éltem is majd útálom,

Kínjaimban elsorvadtam,

Közelít a halálom.

Nincs békesség tagjaimban,

Oda csendességem is,

Ily szörnyű vad kínjaimban

Majd elhagyott eszem is.

Óh, jaj, szánd meg szenvedésem

S ne tápláljad inségem,

Törűljed el könnyezésem,

S add vissza csendességem.