XXI FECSKE ÉS VERÉB

Fészkén a fecske, tél után megtértekor,

Egy verebet látott, kire nagyon neheztele.

Intette, kérte, hogy belőle menne ki!

De a veréb az elfoglalt üres helyet

Magáénak mondotta, s nem mozdult; amaz

Méginkább fecsegett és pörlekedett ellene.

A házigazda végre lőn köztök bíró:

Mit pántolódtok, mond; világos a dolog;

Te fecske rútúl, mert hírem nélkűl hagyál

Ide engemet; ez ellenben itt maradt velem,

S kemény hideget és koplalást tűrt, szenvedett;

Méltó tehát, kit illyen hívségért szegény

Házamnak árnyékában eltartsak. Neked

Szállást gerendám, míg fenn leszen az, soha nem ád.