XXII. Ne is találkozzunk mi többé!

Ne is találkozzunk mi többé!

Ne is emlékezzünk a multra.

Szivem sokáig fájt, de végre

A lemondást is megtanulta.

Siratta feldult ifjuságát,

Szépségedért sok könnyet ontott.

Legédesb álmát eltemette;

De össze nem tört, csak lemondott.

Sebét, fájdalmát nem mutatja;

Majd okozóját is felejti,

S vigasztalásul véle többé

Játékot nem fog űzni senki.