XXIII. Isten veled hát! A mi elmult

Isten veled hát! A mi elmult,

Örökre elmult: mért siratni?

Lásd, engem épen az vigasztal,

Hogy vígaszt semmi sem tud adni.

Mindenki bántott, elhagyott; így

Tanultam én ki a világot.

Ez a csekélység számba sem jön

Farewell tehát! Én megbocsátok.