XXIX. ZSOLTÁR

Mostan ti, hatalmassak,

Tekintetes nagy urak,

Adjatok az Istennek

Dicsőséget nevének,

Mint hatalmas Istenteket

Féljétek, tisztelvén őtet,

Szent templomában áldjátok,

És térdet-fejet hajtsatok.

Az Úr szava megzendől,

Az vizeken megdördől,

Mennydörgő dicsősége

Elhat az nagy tengerre.

Az Úrnak illy erős szava

Nagy hatalmát megmutatja,

Az Úrnak dördölő szaván

Nagy volta meglátszik nyilván.

Az Úr Istennek szava

Az cédrusokat rontja,

Töri az cédrusfákat,

Libanuson állókat.

Az Libanus és Szirion,

Ugrándoznak borjú módon,

És mint az Egyszarvú vemhe,

Tombol az sűrő erdőbe.

Az Úrnak szava széjjel

Sebes tűzlángot lövell,

Az pusztát megrettenti,

Az Kadést megrendéti.

Az Úr szava úgy megzendül,

Hogy az szarvas idétlent szül,

Nagy harsagásától annak

Az erdők fölszakadoznak.

De az ő templomában,

Ő hívei mindnyájan

Hirdetik nagy erejét,

Beszélik dicsőségét.

Az Úr ült az özönvízen,

Mint bíró itélőszéken,

Az Úrnak ő királysága

Örökké megáll országa.

Az Úr az ő népének

Erőt ád seregének,

Őket híven megtartja,

Békességgel megáldja.