XXV. ZSOLTÁR

Szívemet hozzád emelem,

És benned bízom, Uram

És meg nem szégyenültetem,

Nem nevet senki rajtam.

Mert szégyent nem vallanak,

Azkik hozzád esedeznek,

Azok pironkodjanak,

Azkik hitetlenül élnek.

Utaid, Uram, mutasd meg,

Hogy el ne téveledjem.

Te ösvényidre taníts meg,

Kiken intézd menésem.

És vezérelj engemet

Az te szent igaz igédben,

Ótalmazd életemet,

Mert benned bízom, Úr Isten.

Emlékezzél jóvoltodból

Nagy kegyelmességedre,

Emlékezzél irgalmadról,

Melly megmarad örökké.

Ifjúságomnak vétkét

Kérlek, hogy meg ne említsed,

Sőt nagy kegyességedet,

Én Istenem, megtekintsed.

Jó és igaz az Úr Isten

Mind örökken örökké,

Az bűnösöket térítvén

Ő igaz ösvényire.

És az nyomorultakat

Életekben igazgatja,

Nagy kegyessen azokat

Az ő utában megtartja.

Az Istennek minden uta

Kegyesség és nagy hívség

Azoknak, kik mondására

Gondot tartnak mindvégig.

Énnékem kegyelmezz meg,

Uram, az te szent nevedért,

És bűnömet bocsásd meg,

Ne ostorozz nagy voltáért.

Azki az Úr Istent féli,

És tiszteli szívében,

Azt ő nagy hiven vezérli

Ő igaz ösvényében.

Nagy békeségben annak

Minden jó bőven adatik,

És ő maradékinak

Gazdag örökség hagyatik.

Az igaz istenfélőknek

Megjelenti titkait

És az őbenne hivőknek

Megmutatja kötésit.

Istenhöz szemeimet

Fölemelem szünetlenől,

Ő megőriz engemet,

Lábam kivonssza az tőrből.

Azért térj hozzám, Istenem,

Tekénts reám kegyessen,

És kegyelmezz meg énnékem,

Mert élek szegénségben.

Nyavalyája szívemnek

Napról napra mind öregböl,

Uram, add végét ennek,

Vígy ki engem ez ínségből.

Nyomorúságimot lásd meg,

Tekéntsd meg szükségemet

És bűneimet bocsásd meg,

Kik szerzik ez sérelmet.

Tekéntsd ellenségimet,

Kik énnálamnál erősbek,

És gyűlölnek engemet,

Kergetnek és kesergetnek.

Tartsd meg én lelkemet, Uram,

Hogy én ellenségimtől

Szörnyen meg ne csúfoltassam,

Benned bízom egyedől.

Én ártatlan éltemet

Őrizd meg, mert bízom hozzád,

És te Izráeledet

Minden énségből kihozzad.