XXVI. ének

Akit ketté fűrészelnek,

Avagy forró olajban

Elevenen megferesztnek,

Vagy fúrnak az agyában;

Kinek fene eszi tagját,

Minden ina elszakad;

Kinek köszvény rágja csontját,

Keze-lába elszárad:

Noha nagy kín és szenvedés,

De hogyha a szerelmet

Mérjük hozzá, időtöltés,

Főképpen az enyimet:

Nincs több oly kín az ég alatt,

Mint mit érted szenvedek,

S tán ez a kín el is alat,

Ha mégsem reménylhetek.