XXVI. ZSOLTÁR

Légy ítélőm, Uram,

Mert hívséggel jártam,

És éltem nagy ártatlanúl

Azért hiszem az Istent,

Hogy ő engemet megment

Mindennémő háborútúl.

Próbálj és kísérts meg,

Igyemet nézd jól meg,

Meglátod tisztaságomat.

Vizsgáld meg veséimet,

És próbáld meg szívemet,

Hogy értsed indolatomat.

Látom szemem előtt

Kegyelmességedöt

És azon vagyok szüntelen,

Hogy minden dolgaimban

Járjak igazságodban,

Ne vétsek fölséged ellen.

Az hazug emberek

Nálam nem kedvesek,

Az tettető csalárdokat

Szívem szerint gyűlölöm,

És nagy távol kerülöm

Az álnoksággal járókat.

Az gonosztévőknek

És hamis népeknek

Társaságokat gyűlölöm,

Ő gyülekezetekben

Nem ülök semmiképpen,

Sőt előttem sem szenvedöm.

Belső tisztaságban

És ártatlanságban

Én kezeimet megmosom,

Tisztán téged dicsérlek,

Áldozván fölségednek

Oltárod körül forgódom.

Éneki fölszóval

És víg hangosságval

Magasztalom fölségedet,

Néked adván hálákat,

Hirdetvén csudáidat

Mindenütt áldlak tégedet.

Uram, hajlékodat

Szeretem házadat,

Holott lakol dicsőségvel.

Szent helyedet kedvellöm,

És azt följebb böcsüllöm

Minden ez világi kincsnél.

Ostorodat, Uram,

Fordítsd el énrólam

Ne büntess az bűnösökkel,

Vélek ne verd lelkemet.

Ne vödd el életemet

Az vérontó emberekkel.

Kiknek az ő kezek

Rút bűnnel teljesek,

És azon hányják eszeket,

Hogy szegént elnyomjanak,

Ajándékon kapdosnak,

Kivel töltik jobb kezeket.

De én tisztaságban

Járok igazságban

És élek nagy ártatlanól,

Bűntől magam örizem.

Szabadíts meg hát engem

Te nagy irgalmasságodból.

Az én lábam megáll,

Tágas helyet talál,

És megmarad ösvenyiben,

Azért, Uram, dicsérlek,

És örömmel tisztellek,

Az híveknek seregiben.