XXXIII. Ének. Nótája: Oh, én reméntelen...

Elbágyadt lelkeknek, szomorú szíveknek

Ki vagy vígasztalója,

Gyámoltalanoknak, ügyefogyattaknak

Erős oltalmazója,

Mennybéli Istenség, uralkodó felség,

Üdvösség megadója.

Te hozzád kiáltok, ki férgecskéd vagyok,

Figyelmezz kérésemre,

Látod gyötrelmimet, fájdalmas szívemet,

Tekints szívem sebire,

Irgalmas szemeddel s hatalmas kezeddel

Jöjj el segítségemre.

Mert sok bánatoknak, szörnyű fájdalmaknak

Estem mély örvényibe,

Kik óránkint nőnek, csoportoson gyűlnek

Én szomorú szívembe,

Nem lelek vidulást, sem semmi nyugovást

Nagy keserűségembe.

Sokfelől ostromol, s ugyan reám omol

A keresztnek zápora,

Nincs kinek folyamnom, segedelmét várnom,

Mert Felséged ostora

Reám eresztetett, szívemre vettetett

Hitemnek próbájára.

De gyarlóságomat, s erőtlen voltomat

Oh, Úristen, jól látod,

Hogy bánatim terhét, ostromló erejét

Nem bírhatom, te tudod,

Segedelmed nélkűl reménségem meghűl,

S hitem ha nem táplálod.

Ha tenéked tetszik, nékem jómra esik,

Vedd el vállamnak terhét,

Aki oka búmnak, gyakor siralmomnak,

Fordítsad annak szívét

Hozzád, hogy meg térjen, s hű szívvel légyen

Hozzám, s megbánja vétkét.

Vígasztalj meg, kérlek, mert ha csak így élek,

Nem erősít jóvoltod,

Reménségem meghűl, kicsinségem eldől,

Hogyha hatalmas karod

Engem nem támogat, lelkem nem szolgálhat

Úgy, azmint te kívánod.

Mert bánatim miatt sokszor lelek hibát

Az én imádságomba,

S az ördög akadált vet és nevel dagált

Azzal buzgóságomba,

Hitembe csökkenjen, izgat, kételkedjem

Nagy irgalmasságodba.

Vígasztalj meg azért Szent Fiad nevéért,

Add meg kívánságomat,

Ha tetszik kérésem, ne bocsásd üresen

Én fohászkodásimat,

Hadd viduljon szívem, s téged áldjon lelkem,

Szüntesd sok siralmimat.

Ha pedig tovább is ez öldöklő tövis

Sérti akaratodbul

Szomorú szívemet, kérlek, hogy hitemet

Erősíts jóvoltodbúl,

Ha holtig is érzem ostorodat, vészem

Jó szívvel, mint Atyámtul.

Csak Jóbnak tűrését, Ábrahámnak hitét

Oltsad az én szívembe,

Én reménségemet s erőtlenségemet

Támogasd, hogy semmibe

Ellened ne vétsek, csak tenéked éljek,

Bízzam ígéretedbe.

Bocsásd meg bűnömet, melyekkel ellened

Vétvén sujtolásidat

Vontam bús fejemre, szomorú lelkemre

Ez látogatásidot,

Adjad, hogy hasznára és lelkem jovára

Érezzem ostoridat.

Éltemet, lelkemet, elbágyadt szívemet

Én, Uram, néked adom,

Bűneimmel búmat, könyvhullátásimat

Szent kezedbe ajánlom,

Mert ha te igazgatsz, tudom, veszni nem hagysz,

Soha kárát nem vallom.

Szerelmes Fiadért, annak haláláért,

Kérlek, viseld gondomat,

Tekintsed érdemét, kiontott szent vírét,

Halld meg kiáltásomat,

Vezéreld éltemet, hogy tisztán lelkemet

Tartsam s gondolatimat.

Hogy hozzád bűnömbül, megtérhessek szívbül

Tartván pönitenciát,

Adj gyökeres hitet, égő szeretetet,

Ki által bűn ruháját

Rólam le vethessem, s tőled elnyerhessem

Üdvösség koronáját!

Ámen.