XXXV VERÉB ÉS NYÚL

Sok ember a szerencsétlent igen hideg

Vérrel tekinti, sőt belőle csúfot űz,

Nem gondolván, hogy ő is olly nyomorult lehet,

Így tett s járt is nemrégen egy pajkos veréb;

Tudniillik a nyulat meglepvén hirtelen

A sas, konya órrával keményen vagdalá,

Hah! lábaid hol voltak? Elzsibbadtak-e?

Mond a veréb, s még többet akara mondani,

De felkapá egy kánya, s elröppene vele.