XXXVI. A te neved, a te hangod

A te neved, a te hangod

Mostan is fülembe csendül,

S édes dalok csengnek-bongnak

Még édesebb szerelemrül.

Bágyadt kezed, kicsi lábad

Mult virányain vezérel;

Csillag-szemed ragyogása

Mult homályát űzi széjjel.

A te kerted, rózsa-kerted...

Ezerszer bejárja vágyam.

Lábaidnál elmerengek

Szemed, ajkad mosolyában.

Kezem a tiédbe’ reszket,

S némaság a vallomásom;

Mintha én is rózsa volnék

És te volnál rózsa-párom.

A te szíved, gyönge szíved,

Csak tréfát üzött belőlem;

Még se foglak elfeledni,

Csak a néma temetőben.

Hozzád térek vissza mindig,

Emlékedre búm is enyhül,

S édes dalok csengnek-bongnak

Még édesebb szerelemrül.