XXXVII. Óh, csak még egyszer összejönnénk

Óh, csak még egyszer összejönnénk;

Csak egyszer, pillanatra bár!

Hogy elmondhatnám: hű maradtam;

Szivem most is magába zár,

Mióta nem láthattuk egymást,

Perczig se voltam hűtelen.

Halálomig téged szeretni:

Gyönyör és üdvösség nekem.

Óh, csak még egyszer összejönnénk!

Szép csöndes nyári éjjelen

A hol virágok illatoznak

S a lomb susog szerelmesen.

Csak egyszer járhatnám veled még

A zöld erdőt, a réteket;

Csak egyszer mondhatnám utánad:

Tied vagyok! tied leszek!...

Óh, csak még egyszer összejönnénk!

Egy csókra, ölelésre még!

Od’adnám vérem’, ifjuságom’

Egy árva ölelésedért.

Magasztalnám édes dalokban

Jóságodat, szerelmedet;

Aztán meghalnék könnyü szívvel,

Mint gondtalan, vidám gyerek.