Záróra után

Az ívlámpák itt sorba kialusznak,

Fogy a muzsika, halkul a beszéd,

Az indóháznál egy-egy árva fény

Éjbemereszti reszkető szemét.

Reszket és vele rezzen tétován

Lelkünk, hogy elhagynak ím, mind a fények,

Égbefúrhatjuk érte bús szemünk

S szegezhetjük a sötét messzeségnek.

Egy-két csillag, ha megmarad talán

Lesüppedt sírok őrének felettünk,

És messzi pályán tán egy árva láng:

Amerre elment mind, akit szerettünk.