ZENDÜLÉS VÁRAM ALJÁN

Lentről vad lárma csap föl hozzám,

Ki ide föl egyedül jöttem

S fölutamat megöntözötten

Mutatja elhullott vérem.

Magas váramból meg-megkérdem:

Kik azok a lármásak lent itt?

Ezek azok a dalos senkik,

Kiket megöltek a példák?

Víg tüdejük hallom, hogy mély, tág:

Vert úton, ügyesen loholnak,

Mi volt tegnap és mi lesz holnap,

Nyugodtan bízzák ők másra.

Óh, életem szent indulása,

Magam is bús szemet meresztek:

Óh, bár maradtam volna veszteg,

Mint kölyköket bátoritsak.

Mert általam él és van itt csak

E gyülevész had. Az én vérem,

Mely pirosan csillog az éjben,

Uszítja, vezeti őket.

Föntről nézem a törtetőket,

Kik fölzendültek váram alján

S vitáznak váram viadalmán

Mea culpa, mea culpa.