Zene

Az ember, amíg fiatal, erős,

Úgy véli, hogy egész nagy zenekar

Van a szívében, kürtök és dobok,

Hegedűk, hárfák, csellók, fuvolák

És mind az élet örömét, a szépség,

A jóság és igazság himnuszát

Ujjongják viharozva és vidáman.

Nem veszi észre, hogy a jó zenészek

Lassacskán szépen elhallgatnak és

Elszöknek egyenkint egy más vidékre.

Nem veszi észre, hogy fekete posztó

Jön a dobokra és hogy elrekednek

A trombiták s a száguldó ütem

Mindegyre lassúbb. Mígnem egy napon

Magában áll az utolsó zenész

S tört hangszerén egy hang sír elhalón

Mintegy segítségért kiáltva égre,

Majd csak susog és elnémul örökre

A bánat.