Zöld zsalugáter

Muskátlis ablakon zöld zsalugáter,

halkan kopog az esővíz rajta –

Zsalugáteres ablaknak mögötte

bolond kis legény, szomorú fajta.

Szemével bámul, mint muskátlis ablak,

lemenő napba esténként nyáron...

Pedig szegénynek nincsen mit nézni:

Ősz, levél hullása, fekete várrom.

Szomorú, keserű az ősznek dolga,

tavaszi legény szíve megsajdul,

s hiába nyögdécsel nincs panasszal

menekvés nincsen, nincsen a bajtul.

Eső hullása ritmusra koppan,

uccákra, szívekre egyformán ráver

de a kis muskátlis ablakot védi

hűséges szempilla: zöld zsalugáter.

Bolond legény a szemét lecsukja;

hulljanak, haljanak az élet fái,

sírjon az ősz-eső, sáros nagy tenger...

Jobb abból semmit, semmit se látni.

Befedett muskátlis ablaknak mögötte

bolond kis legény, szomorú fajta –

Feje lehajtott, – csend-szeme zárva, –

és zsalugáter: az álmai rajta...