ZOTMUND

Nagy sereggel, büszke szívvel

Áll Pozsonynak ellenében

A hatalmas német úr.

Kétszer eldúlt szép hadáért

Vad szemet vet a magyarra

És boszúját esküszi.

Zúg a tábor és előtte

Rakva uszkál sok hajója

A Dunának partinál.

Barna Zotmund jár boszúsan

A vivandó vár fokánál

S meg-megrázza kalpagát.

„Várj, agyargó durva szomszéd,

Béla kétszer megtipázott.

Egyszer megfürösztlek én.

Megfürösztlek, ilyen-adta,

Mért jősz a nyugodt magyarra,

Nem bántott ő tégedet.”

Szól és fölmegy Béla hőshöz,

A merész dicső vezérhez,

S titkon úgy mond nékie:

„Halld uram, ma én tenéked,

A királynak és hazának,

Jó szolgálatot teszek.

Látod ott a sok hajót és

Rajta a sok népet, élést?

Megfurom, hadd fürdjenek.

Gyors folyóknak, tengereknek

Mélyeit megjártam én már,

A Dunát sem rettegem.”

Mond viszont hős Béla: „Zotmund,

Ránk sötétűl már az éjjel:

Felleg űli csillagát.

El kell veszned a vak éjben,

Holnapig vagy ponty emészt el,

Vagy hegyes nyárson pörögsz.”

„Azt is eltüröm hazámért,

El, ha még ma Belzebubnál

Kell is nyárson pörgenem.

De ne búsulj, megkerűlök,

És mikor még mélyen alszol,

Álmaidnál termek én.”

Zotmund megy. Sokáig ébren

Várja Béla, és az éjfél

Bús komor lesz, mint halál.

Fergeteg rándúl üvöltve

A Dunára, s összevissza

Szórja zúgó habjait.

„Csak te zúgj, üvölts fölöttem”

Mond Zotmund a förgetegnek,

S a Dunába elbukik.

Már setét gyomrában uszkál,

S álmaikból fölzavarja

Bámuló nagy halait.

Néha fölbukkan magasra,

S a szélvész elől megint a

Mély özönbe rejtezik.

Béla nem győz várni - fekszik,

Álom ül lehúnyt szemére,

S nyomja szinte reggelig.

Ébred egyszer, s ím előtte

Zotmund áll vizes hajával,

És merőn szemébe néz.

„Lásd, mutatja, mily zavarban

Áll a sűlyedő hajóknál

Henrik éhes tábora.”

„Olyan ember, mint te Zotmund,

Nincs több a magyar hazában”,

Mond a herceg, „itt kezem.”

S néki nyújtja görbe kardját,

Gyönggyel ékes szép sisakját,

És igér még többeket.

Örvend Zotmund fegyverének.

Dalt zeneg hires nevének

A késő kor gyermeke.

De homályos bús szemekkel

Nézi vízbe fúlt hajóit

Henrik, a hatalmas úr.

S a boszúlni jött ijedve

Zúg el éhes táborával

A magyar boszú elől.