Zrínyi Péter, Horváth Országi Bán Iső Leopold Császárhoz

Uram! ha a végső sententia mellett

Nem írhatott akkép szólgád a mint kellett

Kedvezz eggy halállal küszködő személlynek

Ki rettegi terhét a jövő veszéllynek

S ha mikor elődbe járúl kérésével

Búsúlt haragodnak ne emészd hevével.

Bűnös vagyok ugyan, meg vallom vétkemet,

Bűnös mert ellened meg szegtem hitemet,

S a setét pokolnak ösztönözésére

Fel esküdtem rendes királlyom éltére.

Uram! más vett reá, másoknak engedtem,

Magamtól illyenre hidd nem vetemedtem

De hallván szüntelen a haza inségét

Lassú pusztúlását sok keserűségét

Mint igaz hazafi meg szántam, és vérem

Fel forrván közzéjek magam bé ígérem.

Ha így merűltem el méllyen a hívségbe

S ellened hazámért estem hit szegésbe

Ha szer felett űztem kötelességemet

Felejtsd el jó végből származott vétkemet.

Hozd még vissza szegény lelkem ez életre

O királly! méltóztass, e nagy szeretetre!

S valamelly nagy lészen hozzám e kegyelem.

Én is mindenekbe magam úgy viselem

Hogy homállyosságát mostani vétkemnek

Fedezze el méllyen fénye érdememnek.

Kérlek is ó Uram! kérlek igazságra

Elő-harag nélkül nézz a Zrínyi ágra

Melly egész életét a harcban tőltötte

S a Felséged házát vérével őrzötte

Melly sem tehetségét sem éltét nem szánta

Ha azt Fejedelme, s hazája kivánta.

Mikor Zrínyi Miklós Szigetnél el esett

A mely dicsősséges érdemet keresett

Igaz érdemével, s vitéz halálával

Közöltethetik az a maradékával

Szent is, és el terjedt a Zrínyi érdeme

Örök dicsősség közt nyúgoszik teteme.

Így mind kik a Zrínyi házból származtanak

Rendes királlyoknak híven szólgáltanak

S bár sok szakadási vóltak a hazának

Ez vagy amaz részre soha sem hajlának

Hanem Austriához lévén kötelezve

Mellette tették le lelkek örvendezve.

Nem nézte az Udvar ezeket húnyt szemmel,

Hanem meg tetézett gyakor kegyelemmel

Sőt annyi érdemes Familiák között

Számunkra eggy Báni koszorút kötözött

Mellyért eleim is szolgáltak hívséggel

Győzedelmeskedtek gyakor nyereséggel

S igazán viselvén magokat mind végig

A Zrínyi érdemet emelték az égig.

Tudom a Bátyám is meg szolgált érette

Mikor az Eszéki hídat fel égette

A mikor Styriát Carniotiával

Vissza nyerte a khám gazdag sátorával.

Én is Familiám nemes példájára

Felségednek immár voltam nagy hasznára

Mert most Croatia hamuba heverne

Szabadságról többé álmodni se merne

Ha én meg nem vertem volna Szabolcs Basát

El fogván testvérét, s el nyervén táborát.

Kedvezz hát ó királly, eggy olly gyümölcs fának

Melly ha eggyszer rosszúl termett az Urának

De más esztendőkbe bőv gyümőlcsöt hozott

Ne légyen eggyszeri vétkéért átkozott!

Ne bízd ezt a kertész haragos kezére

Sőt tekints jövendőbeli termésére

Hogy ha a többi fák másszor meg csalnának,

Vehessd hasznát e meg jobbúlt gyümölcs fának.

Dicső Eleimnek bóldogúlt árnyéki

Kiket már be fogtak az egek hajléki

Ha még a sír felett lebeg érdemetek

A Császárnál értem óh esedezzetek

Óh esedezzetek a Zrínyi nemzetért

Hogy ne pusztúljon el eggy hibás esetért

Mert bár még szép ágak nőttek e törzsökre

Ha rá csap a mennykő el vesznek örökre.

Vagy ó ti már bóldog lakosi az égnek

Kik áldozatjai vagytok a hívségnek

Nyúgodjon csendesen érdemes hamvatok

Az én halálommal meg ne bántódjatok!

De ó nem! kegyelmes Uram s Fejedelmem!

Benned hellyheztetem minden hiedelmem,

Te ki meg tartását éltemnek fogadtad

Haszontalan szókkal szolgád nem bíztattad

A Zágrábi Püspök hozzám írt levele

Királlyi kegyelmes fogadásod jele.

S hiszem bíztatásid hogy porba nem tértek

Mellyek életemnek kegyelmet igértek.

Pater Forstal által küldött levelébe

Igy ír Lobkovitz is

Felséged nevébe

Hogy ha előbbeni utamat követem

Meg marad jószágom, meg marad életem, -

Hogy senki hibámat szememre nem veti

Felséged is örök sír alá temeti.

S illy kegyes Hercegi ajjánlást is tészen

Hogy egész házammal óltalmába vészen

S ha hogy meg nem érném többé a Bánsággal,

Bíztat a Váradi Generálissággal

Sőt mind ezek mellett még azt is fogadja

Hogy a negyven ezer forintot meg adja

Mellyet szükségeim ki pótolására

Kőlcsön a Cassából vettem uzsorára

S hívségem jeléűl nem kíván egyebet

Csak hogy el felejtvén a rajtunk tett sebet

Borúljak székedhez igaz Fejedelem!

S fiamat is Bécsbe hozzam ide velem.

Hittem, de hogy is ne; ennyi ígéretnek

S meg gondolván magam mondom a követnek.

Jó Atyám! meg térek itt van a jobb kezem

Fel megyek Bécsbe is, ám meg igérkezem

Cárta Biankám is od’adom, bár éltem

Hogy ezzel vesztem el, mind szüntelen féltem.

Vidd el most a fiam előre kezesűl

De meg lásd, ha talán a dolog terhesűl,

Rejtsd el őt a Császár tekintete elől

Vagy pedig tudósíts engem minden felől.

De Forstal bíztatván ezer ígérettel

Igy szoll, mit búsítassz illyen felelettel?

A mit olly nagy Urak magokra vállaltak

Hiszed é hogy abban valakit meg csaltak?

Szent a fogadása eggy koronás főnek

A mellyen hatalma nincsen az időnek!

Ha nem lehet hinni eggy királly szavának

Vége van úgy minden nemzetség Jussának

Ha pedig játszhatna esküdött hitével

Már úgy fordúljon fel a föld fenekével

Ekkép el áltatván illy sok bíztatással

El viszi kis fiam tőlem zokogással.

Nem is esett semmi olly nagy keservemre

Mint mikor kis fiam borúlván térdemre,

Sírt és reménykedett az Isten nevébe

Hogy ne adjam őtet más ember kezébe.

De még azután is hogy már Bécsbe voltam,

Mikoron Minister Hocher Úrral szóltam

S el végeztem vólna vele beszédemet

Ezt mondá nyájason meg fogván kezemet.

Nem fog ollyan igen ártni ez az eset

Tán használ magának vele eggy keveset,

Hogy a melly órába fegyvert, s kardot ránta

A következendő fertályban meg bánta

Mellyel az Udvarnak meg bizonyitotta

Hogy bár mások miatt hitét fel bontotta

De csak hamar meg tért régi hűségére

S vigyázott a Zrínyi Nemzet érdemére,

És így hogy bár benne vólt a párt ütésbe

Állandóbb a hitbe mint a hitszegésbe.

Azért is a Grófnak mindent el engednek

Meg hólt érdemei fel elevenednek

S mint Phoenixnek vagyon porából élete

Meg jön a Zrinyi ház el tűnt dicsérete.

Csak hamar azután ismét lévén nála

Lobkovitz a Herceg szintén ott talála

S ezt mondá Hocher Úr jelenlételébe

Bizhatok Felséged kegyelmességébe

Csak hogy az itt felyűl háborgó községet

Melly Nádasdi alatt még pusztit, ront, s éget

Emlékeztessem meg tett esküvésére

És kerítsem vissza Felséged kezére.

Mellyet szerencsésenn ha végbe vihetek

Minden pártütőknek meg marad életek

Én is a meg ígért Generálisságot

El nyerem, s várhatok több több méltoságot.

Ó ezt melly szívbeli örömmel ígértem

Látván hogy mások is meg tartatnak értem,

S írok Nádasdinak mindjárt eggy levelet

És íme jön reá a kívánt felelet

Hogy a fel űlt népet mindjárt el széleszti

Stahremberg Generált szabadon ereszti

S követvén példáját az én hívségemnek

Hív szolgája lészen a Fejedelemnek.

Noha megvallhatja ki ki jó lélekkel

Melly nagyot használtam én akkor ezekkel

Mert midőn a Tábor két szoros hegy között

Egész erejével keresztűl kőltözött

Akkor a kurucok meg nem tért eszekkel

Le verhettek vólna csak puszta kövekkel.

E jó lépés után olly nyúgodtan éltem

Hogy még a le eső egektől se féltem.

Míg maga Felséged félni meg tanitott

Mikor kis fiammal tömlöcbe taszított.

Mikor el tartotta jószágom, s mindenem

Idegen törvénnyel dolgozván ellenem,

Mikor bús menny köved, mind addig üldözött

Míg itten talált fel e rabláncok között

Mikor el jött hozzám e rettentő levél

Zrinyi ugymond meg halsz! mivel nagy bűnt tevél.

Ó nem igaz Felség! halgass a törvényre

Csak úgy nézz itt reám, mint eggy jövevényre!

Mert lévén törvénye a Magyar Nemzetnek

A Bécsi punktumok nem kötelezhetnek.

Ha tehát Felséged koronás fejével

Azt fogadta nékünk tett esküvésével

Hogy a Nagy Szent István kardja óltalmába

Meg tartja a törvényt előbbi vóltába:

Ó miért állít hát Németek elébe

A kik jövevények hazánk törvényébe?

Mert bár ez is halált diktáljon éltemnek

Csak még is könnyebben esnék a lelkemnek

Ha törvénye szerént a hazám földének

Bár akar micsoda kínnal meg ölnének.

Nagy Felség! reszketek, s alíg bírom kezem

Ha végső órámba arról emlékezem

Mit fogadtak legyen a sok fő emberek

Hocher, és Lobkovitz első Miniszterek.

Mit fogadott Forstal, s a Püspök levele

Nem de nem Felséged tett hitének jele?

S ime, mind azoknak félre tételével

Játszik eggy Császári Udvar a hitével

Nóha a Pogányt is, ha azt fel bontotta

A nagy Isten, példás képen meg rontotta,

Várna is híres lett László esetével

Mivel nem gondola a Török frígyével.

De, Szent az Igazság, meg kell álni ennek

Nincs is semmi baja az érdemetlennek.

Én, nagy bűnös vagyok, és ez eggy vétkemmel

Kockáztam hibáson, fejem, s életemmel.

És ha törvényünknek szent parancsolatja

Meg nem változhatván fejem el csapatja

Nem zúgolódhatom, s nem szólok ellene

Mert a halandóknak törvény az Istene.

De mivel a fiam üres e hibától

Szabadíttasson fel a fogság kínjától.

Légy ó igaz Felség! eggy kis kedvezéssel

Ne ölj búsúltodba kettőt eggy ütéssel.

Ha már én el veszek adj néki életet

Ne írtsd ki eggyszerre a Zrínyi nemzetet.

Talán meg gondolván halálomnak okát

S dicső eleinek követvén nyomdokát

Igazabb híve lessz Felséged házának

S más úton akarja javát hazájának.

De óh nagy szerelme e gyarló életnek!

Melly jó ha szemeink a napra nézhetnek

Jó az élet, és bár sok baj szorúlt belé

Még sem kívánkozunk menni a sír felé.

Ha hát életemért még is esedezem

S köntösöd széléhez ragaszkodik kezem

Búsúlt mérge között fel forrt haragodnak

Halld meg nyögő szavát el alélt rabodnak

Ki meg bánván bűnét, a Jézus sebéért

Irgalmasságodnál instál életéért.

Mert bár érdemei a Zrínyi nemzetnek

A jövő haláltól már meg nem menthetnek

Bár a fogadások mind elégtelenek

Melyeket Lobkovitz s Hocher Úr tettenek

De irgalmas vagy Te, s én is bizván abban

Utánnad kiáltok e szél-veszes habban.

Óh; ne hagyj el vesznem, külldj eggy kis csónakot,

Fáradt galambodnak nyisd meg az ablakot.