ZSÓKA BÚCSÚZÓJA

Akihez szólott a legelső nóta:

Zsóka menyasszony, férjhez megy a Zsóka...

Még kurta szoknyás lány volt egy pár éve

És nemsokára a más felesége...

Így van megírva pár rövidke sorba,

Mintha ez olyan természetes volna.

Az a reporter mit tudta, hogy ebbe’

Egy kész regény van végleg eltemetve,

Bevégzett regény, be nem végzett álom:

Zsóka volt az én első ideálom...

Megejt varázzsal édes, ifju emlék,

Mintha most ismét az a régi lennék,

Mintha még mindig könnyű vón’ a nóta

Mintha még mindig hű lenne a Zsóka,

Mintha még mindig tudnék szőni álmot...

...Pedig meghaltak mind az ideálok...

Ahogy elhangzott az az első nóta;

Édes kis Zsókám, haldoklom azóta,

Reményem, álmom mind, mind semmivé lett,

Meghalt. Magával. Maga volt az Élet...

Maga férjhez megy, édes kicsi Zsóka,

Mást fog ölelni, másé lesz a csókja...

Óh, legyen boldog majd avval a mással,

Ölelje Magát olyan forró vággyal,

Ahogy én egykor átölelni vágytam,

Szerelem-éhes, boldog, ifju vágyban...

Haljon el most már minden emlék, nóta,

Feledjünk mindent: menyasszony a Zsóka...