ZSARNOK

Virtus s igazság zengtek nyelveden,

De gyűlölte mindkettőt szived;

Csak leple volt hatalmad bűneidnek,

S szádban a törvény átok leve.

Ezüstkehelyt ürített a gonosz asztalodnál,

Kivűl az ajtón sírt az üldözött.

Még egy falatja volt az éhező szegénynek,

S elrablottad azt;

Avult fedél óvá még a szelektől,

Hideg vérrel hajtád ki onnan is.

Hajh bujdosott az ősi lakhelyéről,

Sápadt neje

Keblében vitte kisdedét, s panaszát

Poroszlód azt korbáccsal ölte el!

S terád bízatott-e ezreknek boldogsága,

Hogy árulhasd pénzért véröket?

S neked ád majd márványt s nagy nevet a hízelkedés

O Rabló, sírodon?