Zsendül már a tavasz

Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán.

Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét.

Halk fák gyönyörű gyöngéd

ujja rajzol a színes ég

hártyájára bogas kínai titkokat.

Friss fürdő a világ, enyhe sugár legyez.

Déltől harmatos estig

járhatsz könnyü kabátban és

olvashatsz a napon, kéjjel izelgetvén

olcsó hirlapodat s borzatag ámulván

országok születésén,

népek vészteli életén,

míg körötted a fák nőnek, a rügy buvik

a fű sarjad, a fűz sárgul, a mandula

habzik, mint a szökőkút,

ejtve szirmai záporát

minden szélre. Be jó volna ma bolygni mint

hajdan bolygtam e bölcs otthoni tájakon

hetykén, sorra köszöntve

Sédet, Sárvizet és Siót.