Zsolozsma [1]

Szeretlek téged, rejtelmes szemű,

Titokzatos tekintetű jövő,

Ki ott szunnyadsz igéinkben dúdolva

Halkan s ha majd fölébredsz egy napon:

Orkán és orgona lesz a szavad,

Termő és tipró tett, mely testet öltött!

(És én már nem leszek, már nem leszek.)

Szeretlek téged, édes ifjúság,

Mely bús erőddel szálfákat szeretnél

Tövestől tépni és síró gyönyörrel

Bevésed szívedet tavaszi fákba,

Szeles, bozontos, sápadt, kipirult

Szép ifjúság, ki lassan eltiporsz,

Míg énekelsz és izmos énekedben

Megismerem tűnt énekem zenéjét

(S dalolsz majd síromon is, síromon.)

Reménytelen szeretlek, igazán,

Boldog jövendő, bízó ifjuság!