ZUHANÁS A SEMMIBE

Most szeretnék egy förtelmest zuhanni

A Semmibe

S minden készet nemesen másnak hagyni.

Úgyis halál volna egyetlen szépem

S késlekedik,

Mint vicinális sötét, kis vidéken.

Felkínálom, két nyúlt karom föltartva,

Életemet,

De az a gúnyos Sors nem akarja.

Hát én legyek magamnak durva őre

És a Halált

Én invitáljam előbb és előre?

Gyönyörködöm ma is az őszi Napban

És örülök,

Hogy, úgyahogy, de élőn megmaradtam.

Gyönyörködöm a földi gyönyörökben

És utamon

Szabad az út, csak jönnének még többen.

Én egyre vágynék: förtelmest zuhanni

S mégis élve

Semmisülni, élni, vágyni és kapni.